Talán az idei évben ezelőtt az esküvő előtt izgultam a legjobban, ugyanis Kristóf gimnáziumi osztálytársam volt, így még nagyobb felelősséget éreztem magamon az esküvője napján.

Furcsa érzés volt látni, hogy valaki, akivel évekkel ezelőtt még ugyanazokat az iskolai folyosókat jártuk, most az oltár előtt áll. Ilyenkor a fényképezőgép mögött nem csak fotós vagyok – egy régi ismerős is, aki pontosan tudja, milyen különleges jelentősége van ennek a napnak.

Talán éppen ezért örülök a legjobban annak, hogy ezekből az emlékekből én is adhatok valamit, ami évekkel később is ugyanazokat az érzéseket idézi majd fel.